a látásom határa az
ahol elkezdődik a vakságom
dolgok amik falakká
állnak össze de mögöttük
az árnyékos zónában ott
dohog pöfög forog csúszkál
működik minden
csak az van ami most van
ami elmúlt elnyelik a falak
elmerül a dugattyúk a fogaskerekek közé
aztán jön egy ilyen nap mint a mai és
- habár ez semmit sem jelent -
egyszerre megrepednek a falak
és a látótér kitágul
de csak egy kicsit
az előcsapó polipkarok lecsusszannak már
fáradt tagjaimról
hát ez a nap is elkezdődik lassan persze
nyomorult ébredés jellemez bár
vitaminom után kissé már el
vagyok most indulok a
tükörbe rögvest
megnézni hogy mi van ott
ááááááááááá
ki ez az
idegen?
a nyáron pár haverral elmentünk a hegyre
meditáltunk meg megizzadtunk néha a nagy hidegben ott fenn
de szerencsére rétegesen öltöztünk meg a hátizsákban
volt száraz póló is ami
nagyon kell az ilyen helyeken mer' ha le
izzadsz és megfú a szél akkor meg is
fázhatsz az meg nem jó és lehet
hazajönni hamarosan így jár
aki nem eléggé felkészült de mindegy
hát ilyenek láttunk meg még
ilyenebbeket is
szép volt
jövőre azért máshova megyünk